Nem egy nehéz olvasmány, mégse mondanám, hogy valaki egy lélegzetvételre olvassa el. Én szívesen adnám barátaimnak is, de olyannak is, akit nem ismerek olyan régóta, hiszen biztos talál benne valami kedvére való gondolatot. Valamit, amire éppen szüksége van.

Olyan könyv ez, amihez meg kell teremteni a hangulatot, talán engem is segített, hogy most éppen kisbabát várok, a férjemmel fotelt vásároltunk és az új fotelembe kényelembe helyezve magam olvastam. Rá tudtam hangolódni.

Az az életérzés, amiről a dánok beszélnek, a hyugge (ejtsd: hüggé) az bennünk is megvan: hogy lassuljunk le, töltsünk időt a barátainkkal, a családdal, mi is szeretünk bekuckózni egy kandalló elé egy jó könyvel, pokróccal, forró csokival.

Mert ez a könyv tulajdonképpen emlékeztet azokra a dolgokra, amikre vágyunk. Emlékeztet: állj le, nyugi van, most egy pillanatra élvezd azt, hogy süt a nap, vagy csicseregnek a madarak. Az egyszerű dolgokat, ami körülvesznek bennünket.

Nem csak anyagiak kérdése

Azt a könyv is elismeri, hogy a dánoknál magasabb az életszínvonal, több anyagi lehetőség és idő van arra, hogy kialakítsák maguknak ezt a pozitív életérzéssel feltöltött környezet. Amíg mi egész nap hajtjuk a pénzt, nekik nem kell, de a könyv az olyan apró örömök észrevételére hívja fel a figyelmet, ami majd' mindenki számára adott. Például ha egy jót sétálsz, abba is találd meg azt, ami neked jó.

Minden napban meg kell találni, azt, ami feltölt és ezt nem kell összekötni az anyagiakkal. Viszont, akinek van módja rá az illatgyertya, a pokróc élvezetétől, azaz a lakásdekorálásától az építkezésig sok mindent megtehet, hogy jól érezze magát. Ezekről is olvashatunk a könyvben.

Ne rohanj, annyira

Bármikor kinyithatod, és biztos találsz benne egy olyan gondolatot, amin épp akkor elmélkedhetsz. A képek és gondolatok kellemessé teszik a szöveget. S leginkább azoknak érdemes olvasni, akik a rohanó világ, a mindennapi betevőért való hajtásban elfelejtenek lassítani.

Élnek ismerőseim Dániában és őket is megkérdeztem, hogy ők, akik a dánok között élnek egy ideje, mit látnak, mit gondolnak róluk és teljes mértékben alátámasztották a könyvben leírtakat. A dánok tényleg így élnek, függönyök nélkül, baráti körben elköltött étkezésekkel – ezt a férjemmel mi is így gondoljuk, ezért is volt fontos, amikor összeköltöztünk, hogy helyet találjunk egy asztalnak, amit aztán körül lehet ülni.

És ha sikerül lelassulnunk, akkor az étel elkészítése sem lesz már egy kellemetlen feladat, amit le kell tudni, hanem egy olyan tevékenység, ami önmagában is feltölt. Hiszen pontosan attól lesz finom az az étel, hogy szívvel-lélekkel készül.

És ez nálunk is ismerős, hiszen a szüleink főztje, de főleg a nagymama főztje azért a legfinomabb, mert a lelke is benne van. Akkor van értelme bármit is csinálni, ha szívvel – lélekkel tesszük. Erre tanít a hygge.