Lánggal oltják az északi szelet

aug.
3
Ajánló szerelem, virtuális, házasság, könyvajánló

Lánggal oltják az északi szelet

Virtuális kapcsolataink átszővik mindennapjainkat, de vajon valós kapcsolatot alapozhatunk pusztán online ismeretségre? A Gyógyír éjszaki szélről és a Hetedik hullámról és szavak erejéről Mihály Ágnessel beszélgettünk.

Sajnálom, hogy nem öt évvel korábban került a kezembe ez a könyv, amikor az internetes nyelvhasználatról írtam az államvizsga dolgozatomat. Akkor is aktuális lett volna, ma viszont még inkább az. A könyv angol címe amolyan ,,beleaközepébe” Virtually Love, míg a magyar fordítás ennél finomabb, és mint (szerintem) minden jó cím majd sok-sok oldal után fonódik szorosan össze a történettel.

De mi is a történet? Emmi Rothner e-mailen keresztül szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, viszont elüt egy betűt az emailcímben, és az üzenetek Leo Leike postaládájában landolnak. Így kezdődik el egy olyan levelezés köztük, ami napról napra, emailről emailre bensőségesebb és ami nekünk, olvasóknak talán oldalról oldalra ismerősebb.

Mert azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy milyen érzés várni, hogy a számítógépünk vagy telefonunk képernyőjén felvillanjon az üzenet, amire ki tudja, mióta vártunk. Hogy tudjuk, milyen valakivel virtuálisan találkozni, tudjuk milyen valakit virtuálisan (is) szeretni. Vagy akár megcsalni. Egyáltalán megcsalásnak számít-e, ha valakinek csak az írásába szeretünk bele. Pláne, ha az ,,az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül”.

Hetedik hullám

Habár első hallásra a történet abszurdnak és valószerűtlennek tűnhet, gondoljunk csak bele, hány olyan ismerősünk barátunk, szerelmünk van/volt, akivel csak egy bizonyos idő elteltével találkoztunk személyesen is. Ha egyáltalán találkoztunk. És talán nem csak egy olyan ,,kapcsolatunk” volt, ami csak az első találkozásig volt érdekes. Emmi és Leo dilemmája ugyanez: megtörné-e a varázst az, ha személyesen is leülnének beszélgetni, tudna-e olyan izgalmas lenni egy valódi közös borozás, mint az, ami virtuálisan, egyszerre külön is meg együtt is történik? És mi olvasók egyáltalán akarjuk-e, hogy ez a találkozás megtörténjen?

Hiszen akkor valamiről biztosan lemaradunk, ugyanis mi abból a világból, ami az emaileken kívül történik, ami Emmi és Leo szavain kívül esik, nem tudunk semmit. Nincsenek párbeszéden kívüli helyzetek. Csak az van, amit a levelezőtársak egymásnak elmondanak. És egy második kötet, aminek A hetedik hullám a címe. Miután letettem az elsőt, csak reménykedni tudtam abban, hogy a másodikat is az északi szél fújta.

Vannak olyan műfajok akár a filmek, zenék, vagy az irodalom területén is, amelyek kevésbé megosztók, nem végletesek, nem belterjesek, olyanok, amiket úgymond ,,bárki be tud fogadni”. Kicsit ez a könyv is ilyen. Ha megkérdezné anyukám, hogy szerintem, milyen olvasnivalót vigyen magával a tengerparti nyaralásra, ezt adnám kölcsön. Ugyanígy a barátnőmnek, de lehet, hogy még az öcsém is élvezné. Mert kicsit mindenki a magáénak érezheti, és biztos van néhány sor, ami közben mosolyogva bólogatunk, hogy ,,aha, tudom milyen”. Én ezeket a bólogatásokat viszem magammal, és olyan mondatokat, amik mindig emlékeztetnek rá, hogy az a láng, az bizony nagyon kell.